A Lushlife Project csodálatos hangzása a Trip-Hop, Soul, Jazz és az Ethno látszólag soha véget nem érő elemeinek sorából épül fel. Érzelmeket, képeket és különleges hangulatokat teremt. Sajátossága, hogy kifogyhatatlanok a források, amiből a müvész ihletet merít – a magyar népzene és a teljes zenetörténet, amit tanulmányainak köszönhetően Palásti Kovács Zoltán kívülről ismer.
Hogy a tibeti népdalokat nem lehet a trip-hopba keverni? Nincsenek összhangban? Korántsem így van! Palásti Kovács Zoltán ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Kreatív és újító zenéje vízióval és jövővel rendelkezik.

Az “Eskimo Trip” egy kerek történet. A magyarországi Zoohacker, a Lushlife Project egyik tagja úgy döntött, hogy a jól ismert „Budapest Eskimos” címü szám kilenc új értelmezésének alapján elkészíti ennek a történetnek a zenéjét. Az általában klasszikus zenéből ismert (például Richard Wagner) vezérmotívumot felhasználva bontja ki Zoohacker a Budapest Eskimos témát és a konkrét helyzetekhez, érzelmekhez vagy cselekményrészletekhez kapcsolódva változtatja ezt a tételek során.

Manëe az eszkimó távol élt a városoktól, az emberektől és szabályoktól. A természet hangja volt a társa, és a hó ragyogásában vették körül Istenei. Az égető napkorong azonban egyre közelebb és közelebb került magányos birodalmához. Fogta kis ladikját és hátrahagyott mindent. Remény, újjászületés és vágyakozás járta át gondolatait, és a menni akarás a lábait.

Misztikus hegyek között vezetett útja. A távolban felderengett egy különös tó, melyből még különlegesebb hangszerek emelkedtek ki. A futujarák némán lebegtek a vízen, azonban ha állat vagy ember közeledett, a lelki rezdüléseikből táplálkozva megszólaltak.

A múlt mindig kísérti az embert. Belőle táplálkozunk, mégis tudni kell magunk mögött hagyni. Manëe is megvívta harcát a belső démonaival, mert szelleme már többre vágyott. Újat, valami szokatlant keresett. Valamit, ami örök és elérhetetlen.

Végtelenül szabadnak, és mégis elveszettnek érezte magát. Hogyan döntsön? Hol találja meg azt, amiért útra kelt? Bár választ nem kapott, Istenei segítettek neki, mutatták az utat egy fénylő csillag által.

Az új élmények, az ismeretlen misztikus bűvköre adott erőt neki. Távlatok nyíltak meg előtte. Lenyűgözték a természet vad és fenséges jelenségei. Még sosem hallott hangok zengetek füleiben, de lábai vitték tovább…

A süvítő szelek összefogtak ellene, de a hegycsúcs fenséges látványa vonzotta egyre följebb. Remegő szívvel méterről méterre haladt, mert érezte, hogy egy új korszak határához érkezik. Az út hirtelen elfogyott, és csak zihálva állt a végtelen tér tetején.

Lassan megfordult, és halk léptekkel leereszkedett a hegycsúcsról. A havat szürkének látta, és kiábrándultság öntötte el lelkét. Útját dorombok övezték, a hangjuk úgy tűnt, mint megannyi elveszett lélek rezdülései.

A nyomok, amiket a hóban hagyott, idővel súlytalanná váltak, és eltűntek a jég birodalmában. Az út és a cél sem volt már fontos, csak az érzés, hogy akar tartozni valahová. Végül teste egybeolvadt a gomolygó mindenséggel.